III. Endre halálával a királyválasztás joga visszaszállt a nemzetre, mely az Árpád-ház férfiágának megszűntével a női ágban iparkodott uralkodót keresni. Trónkövetelő kettő van Endre halála után: a cseh Vencel és a nápolyi Róbert Károly. Az előbbit az északnyugati vármegyék, utóbbit Horvátország és a Dunántúl támogatták. Róbert Károly, mint V. István, magyar király nővérének, Mária nápolyi királynénak az unokája követelte magának a magyar trónt s a pápák, mint a nápolyi királyság hűbérurai hathatósan támogatták törekvését. Vencel az Árpádokkal szintén rokonságban állott, IV. Béla királynak dédunokája volt, tehát nem illetéktelenül formált jogot a trónhoz.

Fiatal gyermek volt Vencel, mikor a magyar trónra kombinációba jött. Vencelt pártolta a felső részek egyik leghatalmasabb ura, Csák Máté is, aki egymaga olyan erővel rendelkezett, hogy szava döntő súllyal esett volna a mérlegre bármely párt jelöltje mellett.

Vencelt hasonlónevű atyja egy cseh sereg kíséretében tizenhárom éves korában Magyarországba küldte, hol a főurak egy része elismerte őt királyul. Miután a koronázás is megtörtént, Vencel megkezdte az uralkodást, de nem sok eredménnyel.

Az ország nagy része Róbert Károly pártján volt, aki hadat is vezetett Vencel ellen. De sikertelenül, mert a budai polgárok visszaverték az ostromokat és Károlyt is megszalasztották. Emiatt aztán VIII. Bonifác pápa Vencellel együtt a budaiakat is egyházi átok alá vetette. A budai polgárság azonban híven kitartott Vencel mellett.

Mindezek ellenére Vencel uralkodásának napjai meg voltak számlálva. Egy királyválasztás minden időben sok költséggel járt, hát még olyankor mikor több jelölt is versengett a trónért. Mihelyt Vencel érezte aranyai fogyását, egyúttal azt is tapasztalta, hogy a közlelkesedés személye iránt mindinkább lelohad. Ő maga különben is iszákos, könnyelmű ifjú volt, úgyhogy mindinkább kiábrándította magából híveit.

Mikor az idősebb Vencel, a cseh király látta fia népszerűségének hanyatlását, Magyarországba jött és Vencelt a királyi koronával és jelvényekkel együtt magával vitte. Csak később adta át a koronát Ottó bajor hercegnek, aki Vencelt követte a magyar trónon.

Ottó leányágon vérszerinti rokonságban volt az Árpád-házzal. Ő ugyanis IV. Béla Erzsébet nevű leányától származott s a Németujvári grófok és társaik ezen a réven szemelték ki őt a királyi méltóságra.

Ottónak mindenekelőtt a királyi koronát kellett megszereznie, hogy magát megkoronáztathassa. Érintkezésbe lépett magával Vencellel és elég nagy váltságdíj fejében visszaszerezte tőle a koronát, mellyel Székesfehérvárott megkoronáztatta magát. Szerencsésebb azonban ő sem volt Vencelnél. A pápa ellenezte megválasztatását, sőt egyházi átokkal is sújtotta őt, aki ekkor Erdélybe indult, állítólag azért, hogy a hatalmas erdélyi vajda leányát megkérje, s ezáltal a vajdát a maga számára megnyerje. László erdélyi vajda azonban elfogta őt és a koronát elvette tőle.

Ottónak éppen elég volt ez a nem várt fogadtatás arra, hogy elvegye kedvét örökre a magyar koronától. Sikerült megszöknie Erdélyből s vissza sem tért többé az országba. Megválasztatásáról azonban nem mondott le ezután sem s 1312-ben bekövetkezett haláláig megtartotta a magyar királyi címet.
(Forrás: Tolnai Világtörténelme)