A trónviszályok III. István halálával éppen úgy felzavarták az ország nyugalmát, mint évekkel előbb trónralépésekor. A nemzet egyik része, különösen a főpapság nem bízott eléggé Bélában s helyette öccsét, Gézát akarta megválasztani az anyakirályné is. A többség azonban célszerűbbnek találta Béla megválasztatását, ennélfogva mellette döntött. Mikor Béla Konstantinápolyból Magyarországba indult, Mánuel, akinek ekkor már gyermeke született, ígéretét vette, hogy ellene nem fog háborút viselni.

Béla mindenekelőtt a maga pártjára óhajtotta megnyerni a nemzetet, ami sikerült is neki. Anyját és Géza öccsét, akik a külföldi segítségben bíztak, elfogta. Anyját Görögországba száműzte, öccsét pedig fogva tartotta. Azt az ígéretét, hogy Mánuel ellen nem visel háborút, míg a görög császár életben volt, megtartotta. Mihelyt azonban Mánuel meghalt, feloldva érezte magát adott szava alól s a Szerémség, valamint Dalmácia visszavételére hadat indított. Dalmácia különben is rosszul érezte magát a görög uralom alatt, örömmel látta a magyar hadak jövetelét, melyek azt visszacsatolták a magyar koronához. Hasonló sikerrel járt Bélának a Szerémség visszavételére indított hadjárata, úgyhogy aránylag nagyon rövid idő alatt sikerült a nemrég még nagyon is veszélyes görög befolyást az egész vonalon megtörnie.

Miután Béla első felesége, a görög származású Anna elhalálozott Béla másodszor is megnősült. Ezúttal Fülöp francia király Margit nevű leányát vette el. Házasságából két fia, Imre és Endre származtak. Imre volt a trónörökös, kit még életében megkoronáztatott, Endre fiának pedig az időközben megszerzett Galiciát adta, mely később, úgy látszik, visszaszállt az orosz fejedelem kezére, ellenben Béla fönnhatóságát elismerte. Béla még Velencével is viselt háborút Dalmácia birtokáért. Az olaszoknak nem sikerült őt legyőzniük s kénytelenek voltak a háborút abbahagyni, mire Béla, hogy még erősebb kapcsokkal vonja Horvát és Dalmát országot Magyarországhoz, Imre fiát itt is megkoronáztatta.

Uralkodásának második felébe esik a kereszteshadak átvonulása Magyarországon, midőn a harmadik kereszteshadjárat megvívására az európai keresztény fejedelmek seregeiket újból a Szentföldre vezették. Ez alkalommal Barbarossa Frigyes császárral és fiával, Frigyessel jutott közelebbi érintkezésbe. A német császárnak és fiának készséggel megengedte ugyanis az országon való átvonulást, sőt annyi figyelmességet tanúsított irányukban, hogy ennek viszonzásául a császár neki ajándékozta mindazokat a hajókat, melyek seregét Regensburgtól Zimonyig szállították s amellett a legnagyobb rendben vezette át hadát az országon. Ez alkalommal történt az is, hogy a császár Margit királyné közbenjárására öccsét, Géza herceget szabadon bocsátotta és kétezer fegyveressel őt is a Szentföldre küldte.

Béla király azonban nemcsak az ütközetekben, hanem a kormányzás terén is kiváló uralkodónak bizonyult. Törvényei írásban nem maradtak ugyan fenn, mint a Kálmánéi, Lászlóéi vagy a Szent Istváné, holott kétségtelen, hogy ő az ország felvirágoztatására több újítást léptetett életbe. Eleinte a papság idegenkedéssel fogadta, mert attól tartott hogy a király a görög egyház érdekeit fogja szolgálni. De csakhamar kellemesen csalódott ebben. Béla alapította többek között a szebeni és szepesi prépostságokat s ő telepítette le az országba a francia eredetű cisztercitákat, kiknek a pilisi, bakonyi, szentgotthárdi és más monostorokban adott otthont.

Megalapította azonkívül az udvari kancelláriát, gondoskodott iskolák építéséről s a hagyomány szerint ő léptette életbe a törvénykezésben az írásbeliséget, vagyis azt a szokást, hogy a pörös felek panaszaikat írásban közöljék az illetékes bíróságokkal. Mindazt, ami III és IV. István és II. László zavaros uralkodása alatt az ország elveszített, diadalmas hadjáratok során gyorsan visszahódította s az eddigiek mellé Magyarország hatalmát Galiciára is kiterjesztette.

Mikor életének vége felé járt, ő is tervbe vette egy kereszteshadnak a Szentföldre való vezetését. Fogadalmának végrehajtásában azonban állandóan akadályozva volt, annak teljesítését ifjabbik fiára, Endre hercegre bízta s ennek keresztülvitelére nagyobb összeget is hagyományozott számára. Halála 1196-ban következett be s az ő holttestét is a székesfehérvári királyi sírboltban helyezték örök nyugalomra.
(Forrás: Tolnai Világtörténelme)