Istvánról azt jegyezte fel a történelem, hogy a kunok és besenyők egy csapatának letelepítésével szerzett magának legnagyobb érdemeket. Hozzátehetjük még, hogy Vak Béla iránt tanúsított jóindulatával is kedvező emléket hagyott maga után. Béla irányában való jóindulata annyira ment, hogy feleséget is szerzett számára, Uroz szerb vajda leányát, a szép és erélyes Ilonát, aki tehetetlen férjének valóságos jobbkeze lett az uralkodásban. Szüksége is volt erre a szerencsétlen királynak, mert vaksága folytán teljesen támasz nélkül állott volna.

Vak Béla trónralépése a nemzetet és a pártokat nagy elégedetlenségben találta. De legjobban elégedetlenkedett Ilona királyné, aki nem tudta elfelejteni azt a nagy kegyetlenséget, mellyel Kálmán király Álmost és fiát megvakítatta. Mivel pedig köztudomású volt, hogy Kálmánt Álmos és Béla ellen több főúr bujtogatta föl s hogy az Álmos pártján levő urak s általában mindazok, kik István alatt sérelmeket szenvedtek, most csak az alkalomra várnak, hogy bosszújukat kielégítsék, Ilona elhatározta, hogy országgyűlést hirdet, melyen le fog számolni ellenségeivel.

Nagy titokban előkészítette bosszútervét. Híveivel apróra megvitatta a teendőket s mikor a fődolgokra nézve tisztában voltak, Béla által a Torontál megyei Aradra országgyűlést hirdettetett, még pedig valószínűén azért, mivel ez az Arad közel lévén a szerb hátárhoz, a királyné váratlan meglepetés esetén rokonaival rögtön rendelkezhetett volna. A főurak és más hivatalos személyiségek gyanútlanul jöttek az aradi országgyűlésre, melyet a szabad ég alatt vert sátrak között tartottak.

A gyűlés kezdetével Ilona a világtalan Bélát felvezette a trónszékre. A szerencsétlen király láttára az urak szívében nagy szánalom ébredt fel, melyet Ilona még jobban fokozott és egészen a bosszú érzéséig hevített, midőn így szólt hozzájuk:

„Hű nép, urak és nemesek, vének és ifjak, gazdagok és szegények, halljátok! Az Isten valamennyieteknek adott szemet, hogy lássatok. Mi az oka, hogy egyedül urunk-királyunk van megfosztva szeme világától? Kiknek tanácsából érte őt e csapás? És a bűnösök el fogják-e kerülni bosszútokat?”

Leírhatatlan zaj tört ki a királyné szavaira. A kardok kiröppentek hüvelyeikből s Ilona fegyveres párthívei hatvannyolc urat ott a helyszínén felkoncoltak azok közül, kiknek Béla megvakíttatásában részük volt, akik pedig a gyanúsítottak közül nem voltak jelen, azokat száműzték. A forróvérű és felejteni nem tudó királyné így fizetett meg Béla megvakíttatásáért ellenségeinek.

A véres gyűlés után Bélának tartania lehetett attól, hogy ellenségei Boricsot, Kálmán király második feleségétől származott, törvénytelen fiát fogják az országba behozni ellene, ennélfogva gyorsan talpra állította seregét. A készülődéseket Borics mozgolódásai nemsokára igazolták. Borics, miután a lengyel király szövetségét megnyerte, a pártján lévő lázadó magyar urakkal betörni készült az országba. De közben Béla párthíveinek tudomására jutott, hogy a király táborában is vannak árulók. Azért, hogy színvallásra bírják őket még egyszer az aradihoz hasonló jelenetet rögtönöztek.

A Sajó mellett táborozott ekkor a király serege, mikor ez a jelenet történt. A gyanúsítottak közé tartoztak Lambert főispán Miklós fiával, Majnold, Tódor, Sámson, Bolkus és más urak. Az országtanácsban hívei javaslata szerint egy napon azt a kérdést intézte Béla a gyűléshez, hogy mit tartanak Boricsról, törvényes, avagy törvénytelen fia-e Kálmánnak.

A gyűlés habozás nélkül kijelentette, hogy törvénytelen. Ámde Borics párthívei egy pillanatig ingadoztak. Ez éppen elég volt arra, hogy a feldühödött királypártiak bosszúja utolérje őket. Valamennyiüket felkoncolták, csupán Sámson és Tódor tudtak elmenekülni. Béla közben szövetséget kötött Szobieszláv cseh herceggel és Albert osztrák herceggel és várta Boricsot, aki Boleszláv királlyal meg is érkezett Magyarországba. A magyar had azonban szétverte a lengyel sereget. Borics többé nem is mert aztán trónigényeivel előállani.

Bélának Ilonával való házasságából hat gyermeke született: Géza, László, István és Álmos s két leánya is volt: Zsófia és Gertrúd. Az ő környezetükben és jövőjük biztosításával töltötte a király hátralévő éveit. Öreg korában a krónikások szerint előszeretettel hódolt a boritalnak.

Halála 1141-ben következett be és holttestét a székesfehérvári királyi sírboltba helyezték atyja mellé.
(Forrás: Tolnai Világtörténelme)