Tizenegy esztendejét töltötte be a gyermekifjú Géza, mikor a nemzet őt Székesfehérvárott, atyja temetése után három hónap múlva megkoronázta. Kormányzóul anyai nagybátyját, Belust rendelték mellé, aki mindenekelőtt arra törekedett, hogy Géza számára a trónt biztosítsa. Elsősorban tehát családi és egyéb összeköttetéseket keresett számára azon fejedelmeknél, ahol Borics esetleg sikerrel dolgozhatott volna Géza ellen. Ilyen volt többek között a kijevi orosz nagyfejedelem, kit Belus azzal kötelezett le Géza iránt, hogy az ekkor még csak tizenöt éves, de már három év óta uralkodó magyar király számára eljegyezte a kijevi fejedelem Eufrozina nevű leányát. László herceget pedig a lengyel udvarból házasította meg.

Borics mindenütt szerencsét próbált, de sem az orosz, se a lengyel pártfogást nem tudta elnyerni. A görög császár, Komnenosz Mánuel sokkal inkább el volt foglalva a maga háborúival, hogysem olyan kalandokba bocsátkozhatott volna, melyre Borics őt megnyerni kívánta.

Végre Konrád német császárnál talált pártfogásra Borics.

Konrád azonban el volt foglalva a Welfekkel, akik Bajorországra tartottak igényt, úgyhogy Konrád kénytelen volt saját birodalmát védeni, nemhogy Géza ellen fordulhatott volna. De ha maga nem is tehetett semmit, Henrik osztrák herceget bírta rá Borics támogatására. Henrik és Borics annyit elértek, hogy Pozsonyt csellel bevették, de mihelyt Géza nagyobb haddal indult az osztrákok ellen, Pozsony ismét hatalmába jutott. S nemsokára ezután, hogy Henriknek Magyarországba való betörését megakadályozza, maga lépte át az osztrák határt és hetvenezerfőnyi seregével a Lajta mellett nagy győzelmet aratott Henrik hadai fölött.

Boricstól egyelőre nem volt mit tartania. De a keresztes hadak melyek Magyarországon keresztülvonultak a Szentföldre, óvatosságra kényszerítették Gézát, különösen Konrád császár iránt, aki hatalmas sereg élén indult szentföldi útjára. Géza csak úgy engedte meg Konrád seregének az átvonulást, ha a császár a legnagyobb fegyelmet gyakorolja katonái felett, amit Konrád megígért ugyan, de azért katonái mégis több helyen dúlták a vidéket.

A németek után VII. Lajos francia király vezetése alatt a franciák vonultak a Szentföldre. Ez a sereg a legnagyobb mértékben fegyelmezett volt s Gézának nem is volt semmi kellemetlensége vele. Sőt a két uralkodó annyira megbarátkozott egymással, hogy a francia király elvállalta Géza éppen ekkor született gyermekének keresztapaságát, viszont Géza egészen a határig elkísérte őt és gazdag ajándékokkal látta el, mikor az ország határát átlépte.

Mielőtt azonban a francia sereg a határon átlépett volna, Gézának tudomására adták, hogy Borics is a franciák között lappang. Géza szóba hozta a francia király előtt a dolgot s Borics kiadatását követelte. Csakhogy Lajos sem sérthette meg a vendégjogot s állítólag úgy oldotta meg a kényes vitát, hogy Boricsot még az éj folyamán menekülni hagyta.

A kereszteshadjáratoknak Géza csak annyiban látta hasznát, hogy a hagyományok szerint ekkor jöttek be Magyarországba a szászok és flamandok s engedelmet kértek a megtelepülésre. Géza szívesen fogadta őket s egy részüket az ekkor jobbára lakatlan Szepességen és Erdély délkeleti vidékén telepítette le. Géza egyúttal különféle kiváltságokban részesítette a szorgalmas népet, mely csakhamar virágzó városokat alapított és az ipar, kereskedelem terén élénk tevékenységet fejtett ki.

Géza is beleavatkozott az orosz fejedelmek folytonos harcaiba. Feleségének bátyját, Izaszláv kijevi fejedelmet a holicsi fejedelem ugyanis állandóan zaklatta birtokában. Izaszláv Gézához folyamodott segítségért, Géza 1152-ben nagyobb hadat vett maga mellé, megverte a holicsiakat s hadisarc fizetésére és a béke megkötésére kényszerítette őket.

Alighogy vége lett aztán az orosz háborúnak, a görög császár ellen kellett Gézának fegyverkeznie. Viszályra az szolgáltatott okot, hogy a szerb fejedelem Belus biztatására kivonta magát a görög császár főhatósága alól és a magyar főhatóság alá helyezkedett. Más körülmények között ez az átpártolás talán egészen simán végbemehetett volna, de most nem, mert Komnenosz Mánuel személyében olyan császár ült a görög trónon, aki nemcsak az uralkodásban, hanem a politikai cselszövésben is egyik legnagyobb embere volt a hanyatlásnak induló görög birodalomnak.

Mánuel a szerb fejedelmet elpártolása miatt megtámadta legyőzte s egyben azt is elhatározta, hogy Magyarországra is kiterjeszti hatalmát. E célból Boricscsal is szövetkezett s mivel ekkor Géza az orosz hadjáratban volt elfoglalva a szerbeket újólag megtámadta, sőt Magyarországba is betört, de a csatározások fegyverszünettel végződtek.

Azonban a hozzá menekült István herceg bíztatására és rokonának, Andronikusznak a lázadására, aki a magyar király támogatásával akarta megszerezni a császári koronát, megint kitört a háború Mánuel és Géza között. Komolyabb háborúra azonban nem került a dolog, mert Mánuel elfogadta a magyar király által felajánlott békét, de abban a reményben, hogy majd szövetségesével, Barbarossa Frigyes német császárral együtt támadja meg majd Magyarországot.

István menekülése után nemsokára László herceg is a görög udvarban keresett menedéket. Hogy a hercegek pártütésének mi volt az oka, biztosan nem lehet tudni. Mánuel azonban, noha közömbösséget mutatott, titokban örült a magyar hercegek jövetelének, sőt egyik unokahúgát Istvánhoz nőül is adta. Abban bízott ugyanis, hogy kedvező alkalom esetén az ő segítségükkel Gézán esetleg diadalt nyerhet. Most azonban az idő nem látszott alkalmasnak arra, hogy ellene fellépjen, ennélfogva István herceg el is távozott udvarából és Frigyes német császárhoz folyamodott segítségért.

Frigyes István ügyében felvilágosítást kért követei által Gézától, aki erre tudtára adta, hogy Istvánt álnoksága miatt volt kénytelen elűzni, mert, jólehet megosztotta vele az ország kormányát, István mégis a bujtogatók tanácsára hallgatott és fellázadt ellene. Frigyes a felvilágosítás, továbbá a Gézától küldött ajándék hatása alatt nem avatkozott többé István ügyeibe. Tette ezt azért is, mert Gézát szövetségesévé akarta megnyerni abban a viszályban, mely közötte és IV. Hadrián pápa között folyt.

Hadrián halála után Frigyes ugyanis Oktáviánusz kardinálist akarta pápának, a bíborosok testülete azonban Rolandot választotta, aki III. Sándor néven uralkodott. Frigyes nem ismerte el Sándort, minélfogva a bíborosok új választásra gyűltek és a császár kényszerítésére IV. Viktor néven megválasztották Oktáviánuszt. Két pápája volt ilyenformán az egyháznak s ez a viszály már-már általános európai háborúval fenyegetett. Géza eleinte a Frigyessel való barátság miatt Viktor pápa mellett volt, de később papjaival egyetemben Sándor pártjára állott s végig őt támogatta. A pápák között kitört válság, mely egyúttal a német császárságnak az európai fejedelmek fölé való kerekedését célozta, még javában tartott, mikor Géza 1162-ben elhunyt. Mindössze harminckét éves múlt, mikor elhalálozott.
(Forrás: Tolnai Világtörténelme)