A hagyományok szerint István az 1000. év elején küldötte Rómába Asztrikot, más néven Anasztáziuszt, a pannonhalmi monostor apátját, hogy jelentse a magyarországi eseményeket és a pápa áldását kérje az újonnan alakított egyházra. Részletes és hitelesnek látszó tudósítások erről a küldetésről nem maradtak fenn, de hihető, hogy a pápa nagy örvendezéssel hallgatta Asztrik híreit, melyek egészen meglepő eredményekről számoltak be előtte.

Nevezetesen arról, hogy István az esztergomi érsekség alatt több monostort, püspökséget, zárdát alapított igen gazdag javadalmakkal ellátva s még nagy munkálatok folynak az egyházi szervezet tökéletes kiépítésére. Továbbá, hogy a papságot István az ország rendjei között első helyre emelte, hogy templomok, zárdák, iskolák épültek és vannak készülőben, hogy ő maga is részt vesz a térítés munkájában, s hogy az ország lakosságának úgyszólván az egész tömege felvette a keresztény vallást. Ezen hírekre állítólag Szilveszter pápa így kiáltott fel:

„Bizony én csak apostoli helytartója vagyok az Urnak: de fejedelmed valóságos apostol, ki által Krisztus annyi népet térített magához.”

 És valószínű az is, hogy István követét a pápai udvarban megkülönböztetett szívességgel fogadták, mikor küldetésének célja felől előterjesztését megtette. A Hartvik püspök által írott és az ő nevéről elnevezett legendában találjuk különben az egyetlen forrást, mely az István fejedelem által Rómába küldött Asztrik apát követségéről szól.

A legenda szerint István atyja halála után a negyedik évben az isteni kegyelem intelme folytán Asztrik főpapot Rómába küldötte a pápához, hogy áldását kérje a pannóniai részeken újonnan támadt kereszténység számára. Továbbá, hogy az esztergomi egyházat aláírásának tekintélyével érsekséggé emelje és a többi püspökséget is megerősítse. Egyúttal azt is kéri István követe által, hogy a pápa királyi korona küldése által őt is szilárdítaná meg fejedelemségében, hogy amit megkezdett, e méltóság segítségével biztosabban befejezhesse.

Ebben az időben történt, hogy Miksa lengyel herceg, aki népével egyetemben a kereszténységet nemrégiben szintén felvette, követeket küldött Rómába a pápához, hogy támogassa őt apostoli áldásával és tüntesse ki királyi koronával. A pápa szívesen fogadva a lengyel hercegnek ez ügyben már több ízben tett kérését, elkészíttette számára a koronát, egy „gyönyörű művű” és drága jelvényt, melyet neki áldásával és a királyi méltóság megadásával együtt el akart küldeni.

„De az Úr – mondja a legenda – ki ismeri, kik az övéi, inkább akarta kiválasztottját, Istvánt kitüntetni ezen világi koronával, hogy aztán még inkább felékesítse a mennyeivel.”

Már meg is volt állapítva a korona elküldésének napja, midőn Szilveszter előtt az előző éjjel egy égi alak jelent meg, akiben az Ur küldöttjét vélte felismerni, s aki így szólott hozzá:

„Tudd meg, hogy holnap az első órában eljönnek hozzád egy ismeretlen nép küldöttei, kik a maguk hercege részére királyi koronát és apostoli áldást kérnék tőled. A kész koronát tehát halogatás nélkül ajándékozd hercegüknek, mert tudd meg, hogy őt illeti meg a királyság dicsőségével együtt érdemeiért.”

Minden úgy történt, ahogyan a látomány jósolta. Másnap megjelent a pápa előtt pontosan a jelzett időben Asztrik, aki, miután elmondta jövetelének célját és urának hódoló üzenetét, kérte István számára a királyi jelvényeket. Elmondta még, hogy István több népet hódított meg s számos hitetlent térített az Ur egyházába, azért is méltó minden elismerésre. Szilveszter pápa teljesítette Asztrik minden kérését. Mindent megadott, amit István kért tőle, sőt azon kívül egy keresztet is küldött számára, hogy azt mindig a király előtt vigyék apostoli jelvény gyanánt. Midőn a keresztet átadta, Asztrikhoz a következő szavakat intézte:

“Én apostoli vagyok, de ő valóban Krisztus apostola, ki által oly nagy nemzet tért meg. Ezért is az ő rendelkezésére bízzuk azt. Igazgassa az isteni kegyelem útmutatásával Isten egyházait és népeit, úgy egyházi, mint világi jog szerint.”

 Szilveszter pápa ugyanekkor egy levelet, helyesebben egy pápai bullát küldött állítólag Istvánnak, melyben részletesen válaszol mindazon előterjesztésekre és kérelmekre nézve, melyeket István követe útján elébe terjesztett. A bulla elején a pápa is mindjárt elmondja azt az égi jelenést, mellyel a legenda István koronájának történetét kezdi.

„Szerencsés küldöttség – írja Szilveszter az éjjeli jelenésre célozva – mely mennyei követ által megelőztetvén és angyali működés által támogattatván, isteni határozatból előbb hajtatott végre, mintsem általunk meghallgattatott.”

A bulla következő részében Szilveszter pápa a legnagyobb elismeréssel adózik Istvánnak az egyház megalapítása körüli érdemeiért s utalva Asztrik által előterjesztett kérésére, a koronát és a királyi címet ezekkel a szavakkal adományozza számára:

„Ezért tehát, dicső fiam, mindazt, amit tőlünk és az apostoli széktől kívántál, a koronát, a királyi címet, az esztergomi metropolitaságot és a többi püspökségeket a mindenható Istennek és Szent Péter és Pál apostoloknak hatalmából, így rendelvén és parancsolván azt ugyanazon mindenható Isten, az apostoli áldással s minmagunk áldásával örömest engedélyezzük és megadjuk.

Az országot is, melyet adakozásod Szent Péternek felajánlott s vele tenmagadat és az élő és jövendő magyar népet s nemzetet a római egyház oltalma alá vevén, bölcseségednek, örököseidnek s törvényes utódaidnak bírni, tartani, igazgatni, kormányozni és birtokolni visszaadjuk és adományozzuk.”

A bulla kötelességévé teszi István utódainak is, hogy a pápaság iránt mindenkor engedelmességet és tiszteletet tanúsítsanak, magukat a római pápa alattvalóinak ismerjék el, ki azonban az ő alattvalóit nem tekinti szolgáknak, hanem fiainak fogadja mindnyájukat és szülői szeretettel viseltetik irányukban.

Mivel pedig István az apostoli dicsőségre törekedve Krisztus hitének hirdetése és terjesztése által az apostolok önfeláldozó munkáját valóban teljesítette, érdemei elismeréséül őt, örököseit és törvényes utódait, a pápa azzal is feldíszíti, hogy megengedi számukra, hogy az apostolság jeléül maguk előtt keresztet vitethessenek.

Végül megemlíti a bulla, hogy a koronát, melyet a pápa eredetileg a lengyel herceg számára készíttetett, Istvánnak adományozza és kívánja, hogy ezen jelvény öntözze áldása harmatával a magyarországi új kereszténységet, tartsa meg Istvánt az országnak, az országot neki, látható és láthatatlan ellenségektől oltalmazza és a földi kormányzás nehézségei után a mennyországban örök koronához juttassa.

Nagyjában körülbelül elmondtuk II. Szilveszter pápa bullájának tartalmát, mely a benne foglaltak nagy jelentősége folytán csakhamar a legnevezetesebb okmányok sorába vergődött. Ennek a bullának a legújabb időkig kiváló jelentőséget tulajdonítottak a történetírók. Ez érthető is, hiszen benne olyan dolgokra nézve vannak értesítések, melyek István uralkodásával és a keresztény Magyarország megalakulásával vannak összefüggésben.

A Szent István-féle koronáról a magyar műrégészeknek az a vélekedése, hogy ez a tizedik században készülhetett és római ötvösmunkának látszik.

A magyar szent korona

Felső része Szent István koronája, amely a hagyományok szerint Szilveszter pápától származik. Alsó része az a görög korona, amelyet Dukász Mihály bizánci császár küldött ajándékba Géza királyunknak.