Az ország nyugalma Géza halála után egyszerre megváltozott. Hogy kié legyen a korona, ezért tört ki a háborúskodás. Ezt az ürügyet használta fel Mánuel görög császár is az ország dolgaiba való beavatkozásra.

Az ország rendei Géza fiát, Istvánt választották meg királyukká, aki III. István néven uralkodott. Mánuel azonban tiltakozott a választás ellen s követei által megüzente a rendeknek, hogy szokás szerint a király halála után nem fiának, hanem testvérének kell őt a trónon követnie.

A magyarok visszaüzenték, hogy ilyen törvény létezéséről ők semmit sem tudnak, István herceget, pedig, aki elveszítette népszerűségét Magyarországon, nem hajlandók királyul elismerni. Mánuel feleletképpen megindította seregét Magyarország ellen s fegyveres fellépésének meg is lett az a hatása, hogy a készületlen és ellenállásra igen gyöngén álló főurak, miután III. Istvánt anyja Pozsonyba vitte, kijelentették Mánuelnek, hogy feltételeit részben elfogadják, és hogy hajlandók László herceget megkoronázni, Istvánt azonban nem ismerik el.

Mánuel a válságot és a testvérek között keletkezhető viszályokat azzal vélte megoldhatni, hogy István számára az Úr címet biztosította, amivel az ország harmadrésze járt. Tehát Lászlót megkoronázták, a már megkoronázott III. István király pedig Pozsonyban húzódott meg párthíveivel.

II. László elérte végre, amire éveken át olyan kitartással és hévvel vágyott – a koronát, de nem volt sok szerencséje vele. Uralkodását különben sem tölthette volna nyugalomban, mert mellette ott volt még a megkoronázott király III. István, ellene pedig ott állott István herceg, aki szintén vágyott a koronára s nem lehetett tudni, hogy mikor és kikkel fog szövetkezni ellene.

László nem sokáig élvezhette a hatalmat, mert egy év múlva, anélkül, hogy valami maradandót alkotott volna, fiatalon meghalt.

IV. István csak nagy küzdelem árán, László halála után egy hónap múlva tudta fejére tétetni a királyi koronát. Ámde az általános bizonytalanság és pártvillongások, melyeket a korona körül való harcok okoztak, az ő számára sem tették jobbá a helyzetet. Ő zsarnoksággal próbálta magát a trónon megerősíteni, de éppen ez okozta a bukását. Rendkívüli szigorral lépett fel III. István hívei ellen. Birtokaikat lefoglaltatta, a főbb embereket kivégeztette és zsarnoki rendszerrel próbálta megerősíteni magát a trónon.

De az ellenkezőjét érte el. A főrendek nem voltak hajlandók tűrni erőszakoskodásait s idővel mindinkább ellene fordultak. István körül minden ingadozott. Hogy a főurak mozgalmát leverje, Mánueltől kért segítséget, aki küldött is egy sereget unokaöccse vezérlete alatt az országba. A görög csapatok megjelenésének volt némi hatása, mely főképpen abban nyilvánult meg, hogy az elégületlenek nem mertek nyíltan fellépni, de ez csak addig tartott, amíg a sereg kivonult az országból.

Az István, elleni elégedetlenséget újabban az is tetézte, hogy István a kapott segítség fejében Zimonyt és a Szerémséget a görög császár birtokába adta. Ez oly nagy mértékben ellene ingerelte a főurakat, hogy a görög had kivonulása után Istvánt megtámadták és híveivel együtt kiűzték az országból. István egyenesen Mánuelhez futott, aki megígérte támogatását, de mikor a nemzet ellenséges hangulatát tapasztalta, előbb diplomatikus módon iparkodott az ellentéteket elsimítani, úgy azonban, hogy a maga céljait érvényesíthesse.

Miután tapasztalta az István elleni gyűlöletes hangulatot, azzal a tervvel állott elő, hogy a nemzet válassza meg Béla herceget királyául, III. István öccsét, kihez ő Mária leányát fogja nőül adni. A magyarok elfogadták a császár ajánlatát. Béla herceget elküldték Konstantinápolyba s átadták neki atyai örökségét, a Szerémséget. De mikor észrevették, hogy Mánuel ezen ürügy alatt a Szerémséget akarja magának megkaparítani, tiltakoztak követelései ellen, ami újra előidézte a válságot. Mánuel ismét betört az országba IV. Istvánnal, de most már a nemzet is fegyverkezett és III. István csapataival készült a Mánuel elleni támadásra. Mivel III. István nem volt elég erős arra, hogy Mánuellel egymaga szembeszálljon, a cseh királlyal szövetkezett és az ő segítségével nagy erőfeszítés mellett visszafoglalta a Szerémséget Mánueltől. De az erre következő hadjáratban, amely pár hónap híján négy esztendeig tartott, végeredményében Mánuel lett a győztes, aki nemcsak a Szerémségnek, hanem Dalmáciának is a birtokába jutott.

IV. István eközben, állítólag Zimony ostrománál mérgezés folytán meghalt. De a hadakozások még mindig folytak s III. István király mindent megtett arra nézve, hogy Mánuel ellen az országot megvédelmezze. Habár nemes törekvését nem koronázta siker, de a nehéz és válságos viszonyok között mindent megtett az ország védelmének biztosítására.

A háborút csak III. Istvánnak hirtelen halála szüntette meg. Állítólag ő is mérgezés folytán hunyt el.
(Forrás: Tolnai Világtörténelme)